Világi Oszkár: Nemsokára olcsóbb lesz a benzin, mint a gázolaj
2012. 12. 02. - Pravda.sk - Michal Holeš, Martin Kováčik
Fokozatosan visszájára fordul az a hosszútávú trend, hogy a gázolaj olcsóbb, mint a benzin. A benzinfogyasztás, a gázolajétól eltérően csökken, így a finomítóknál benzinfölösleg van. „Lehet, hogy már jövő évtől annak leszünk tanúi a börzéken, hogy olcsóbb kevesebb lesz a benzin ára, mint a gázolajé“ – jelezte a Pravdának adott interjúban a Slovnaft vezérigazgatója, Világi Oszkár. Figyelmeztetett azonban, a kutakon a benzin egyelőre a nagyobb adóteher miatt drágább.
Évekig politizált, most az üzlet az élete. Miként tekint a jelenlegi kormány lépéseire.
Egyáltalán nem örülünk, hogy több adót kell majd fizetnünk. A eddigi adórendszer a befektetők számára áttekinthető és stabil volt. A alapelvek a kormányok változásától függetlenül ugyanazok maradtak. Én személy szerint inkább a DPH-t, mintsem a nyereségadót emeltem volna, ami egyébként is igazságosabb lenne. Azok fizettek volna többet az államkasszába, akinek magasabb a fogyasztásuk. Természetesen fontos olyan eszközöket is találni a költségvetésben, amelyekkel kompenzálható lett volna a DPH-emelés a szociális gondokkal küszködő lakossági réteg tekintetében. Azt is tudni kell, hogy nincs olyan intézkedés, amely kizárólag a cégeket érinti. Ha ugyanis a cégeknél kevesebb a pénz, kevesebbet nyújtanak alkalmazottaiknak, kevesebb megrendeléssel élnek beszállítóik irányában, amelyeknek ugyancsak vannak alkalmazottaik. Nem utolsósorban kevesebb marad a cégeknél beruházásra, amelyek hiányában viszont pár éven belül nem is kell, hogy még működjenek.
A Fico-kormány viszont azt állítja, hogy a nyereségadó növelése választási programjának része volt és megkapta rá a mandátumot.
Én ezeket a lépéseket üzleti szemszögből szemlélem. Vannak dolgok, amit a politikusok teljesen másként látnak, mint például a Slovnaft vezérigazgatója.
Valamikor az volt a véleménye, hogy a közpénzek konszolidálásának módozatai sokkal kevésbé fontosak az ország számára, mint az, hogy megoldódjon az eladósodottság és stabilizálódjon a gazdasági környezet.
Meggyőződésem, hogy aki hitelből él, sokkal nagyobb problémákkal kell szembe nézzen, mint akinek nincsen adóssága. Mi meglehetősen hosszú ideig hitelekből éltünk. Szlovákiának olyan szinten kell tartania az adósságállományát, ami nem vonja kétségbe megbízhatóságát. Nehéz azonban megmondani a mértéket. Vannak száz százalékra eladósodott államok olyan gazdasági teljesítménnyel, hogy ez nem jelent számukra problémát. Véleményem szerint az ötven százalékos eladósodottság egy olyan szint, ahol az államnak már meg kell gondolnia lépéseit. Olyan problémákkal kerülhet ugyanis szembe, amelyeket már képtelen megoldani, mert Szlovákia hírneve, mint megbízható adósé ugrásszerűen megromolhat. Aztán már a szabadesés következik.
Ön szerint Szlovákia most ilyen útra lépett?
Ha egyéb országokra tekintek, nagyszerű állam vagyunk. Az adosságállomány csak pár százalékkel haladja meg az ötven százalékot, eurónk és gazdasági növekedésünk is van. Vigyáznunk kell azonban, mert amit rendkívüli nehézségek árán értünk el, könnyen elveszthetjük.
Lehetséges, hogy az előkészített változások átvetítődnek a üzemanyagok árába is?
Egyelőre nehéz ezt értékelni. Annyi biztos, hogy magasabbak lesznek a kiadásaink. Az üzemanyagok árát azonban a piac határozza meg, mégpedig aszerint, mennyi árut, milyen áron tudunk értékesíteni. Több finomító van a környezetünkben, amelyek üzemanyagot gyártanak és konkurálnak velünk. Miközben a világ rohamosan változik. Például most sokkal olcsóbb a hatalmas tankhajókkal történő szállítás, mint a válságot megelőzően. Jelenleg egy tonna benzin Indiából Olaszországba szállítása mindössze 27 euróba kerül. Mi ekkora összegért Lengyelországba vagyunk képesek szállítani. Ráadásul jelenleg Amerika potenciális benzinexportőr, míg a múltban hatalmas mennyiségeket importáltak.
A gázolaj hosszútávon olcsóbb, mint a benzin. Bizonyos elemzők szerint viszont ez az arány a jövőben megfordulhat, mert a finomítókban egyre több benzin halmozódik föl, miközben a gázolajat probléma nélkül tudják értékesíteni.
Ez érthető. A benzinfogyasztás jó ideje csökkenő tendenciát mutat. A dízelmotorok kevesebbet fogyasztanak és egyre népszerűbbek. Mi azonban relatíve jól állunk, egy rész benzinhez képest 2,4 rész a gázolajgyártásunk.
Mikor lesz a benzin tartósan olcsóbb, mint a gázolaj?
Lehetséges, hogy a börzéken már jövőre több hónapon át is kevesebbe kerül majd a benzin, mint a gázolaj. Természetesen még figyelembe kell vennünk a két üzemanyagfajta adóterheit, ezért a kutakon még eltart egy ideig, hogy az árak kiegyenlítődjenek vagy megváltozzanak a benzin javára.
Milyen áralakulást vár?
Gazdasági válság van, tehát csökken a fogyasztás. Hosszabb időtávon belül potenciálisan úgy látjuk, hogy idővel növekedhet a gázolajfogyasztás, mivel leginkább azt használják a szállítmányozó cégek a nemzetközi és belföldi fogyasztás növekedésével egyenes arányban. A gazdasági válság, a motorok teljesítményének növekedése és az új energetikai alternatívák együttesen csökkentik a kőolajtermékek fogyasztását, egyszersmind a finomítók haszonkulcsát is. Ennek következtében Európában most húsz Slovnafthoz hasonló finomító került veszélybe, miközben az utóbbi négy-öt évben eltűnt a finomítók tizede, olyanok, amelyek nem tudták tartani a lépést.
Nem romlana további feldolgozóüzemek eltűnésével a konkurencia a régióban?
Ebben a régióban kevésbé veszélyeztetettek közvetlenül a finomítók. Rajtunk kívül Lengyelországban, Csehországban és Ausztriában működnek finomítók, amelyek erősek és az utóbbi időszakban sokat fektettek be a technológiafejlesztésbe. Így hát sokkal nagyobb az esélyük a túlélésre, mint a nyugat-európaiak, akik a kőolajkitermelési aktivitások miatt a finomító-fejlesztésre nem áldoztak. A fogyasztó számára azonban szinte semmi nem változik bizonyos nyugati finomítók megszűnésével. A fogyasztó szempontjából az a fontos, hogy lesz-e a piacon elég termék és elég forgalmazó. Ezekből pedig elegendő marad az európai piacon. Nem mennek el innét, legfeljebb most már jobban fognak válogatni, mint eddig, hogy például a Slovnaftból, Schwechatból vagy Indiából adják-e a fogyasztóknak az üzemanyagot.
Mi a rövidtávú előrejelzés?
Ha meg tudnám jósolni, hogyan változik majd a kőolaj és termékeinek az ára igencsak sikeres ember lennék. Nézzék, áprilisban egy barel kőolaj ára 128 dollár volt, aztán 90 dollár közelébe süllyedt az ár, most 110 dollár körüli, miközben gyakorlatilag semmi nem változott.
Tehát a spekulánsok keresnek rajta.
A befektetők világa már csak ilyen, hogy semminek nem hisz. Többször előfordult, hogy valamelyik európai politikus odaállt a mikrofon elé és bejelentette, hogy megmentik az eurót. Mindenféle argumentum nélkül. Az euró erre föl azonnal megerősödött.
A veszélyeztetett vállaltok közé tartozik a Slovnaft is?
Komoly előnyünk, hogy mintegy 1,2 milliárd eurót költöttünk fejlesztésre az elmúlt 10 év során. Ha jók a börzén a feltételek, termékeink mintegy 85 százalékát nyereséggel tudjuk értékesíteni. További négy százalékból saját villanyáram- és fűtésigényeinket elégítjük ki. Sok nyugati finomító mindössze 65 százaléknyi piaci szempontból érdekes produktumot állít elő, a többi a veszteséget generálja. Úgyhogy ez a mi konkurenciaelőnyünk, amely hozzásegít, hogy átvészeljük a válságos időket.
Ennek ellenére a Slovnaft nemrégiben elbocsátásokra kényszerült.
Ez így nem függ össze. A konkurenciához képest jelentős a túlfoglalkoztatottságunk, ami nemcsak a pénzügyi teljesítményünket csökkenti, hanem a vezetés belső folyamatait is. Nem beszélve az alkalmazottak és menedzserek felelősségtudatáról, motivációjáról. Egyszóval kevésbé vagyunk akcióképesek.
Hány munkahelyet szüntetnek meg?
Körülbelül háromszáz funkcióról van szó, ám néhány közülük be van és lesz töltve. Tehát mintegy 200 dolgozótól válunk meg.
Főként a munkások mennek el vagy több menedzser távozik?
Az arány körülbelül egy az egyhez, ebből az emberek nagy része közel van a nyugdíjhoz. Azok, akik nem nyugdíjba mennek, hét havi lelépőt kapnak plusz 2x800 eurót további előnyökkel együtt.
Néhány sokkal kisebb vállalat beruházási segélyért folyamodott a kormányhoz, például a munkahelyek megtartása végett. Nem áll be a sorba a Slovnaft is?
Soha semmilyen segítséget nem kaptunk az államtól. Ilyesmi ugyanis nem volt a stábkultúránk része. Ráadásul azt gondolom, jobb lenne, ha olyan vállalkozói környezett lenne itt, hogy az esetleges segítség és a gazdasági ösztönzés egyformán vonatkozna a hazai és külföldi befektetőkre.
A bérköltségeken történő takarékoskodás oka az is, hogy többet költhessenek az emissziót csökkentő technológiákra?
Egyre többet kell költenünk az efféle technológiákra, miközben olyan Európai Unión kívüli vállaltokkal kell konkurálnunk, amelyeknek nem kell ilyesmire költeniük. Mindemellett, ha kiszámítja a Kína és India által kibocsátott évi kéndioxid-mennyiség növekedését, akkor világossá válik, hogy ez a kibocsátás annyival növekszik évente, mint amennyit Európának kellene csökkentenie 2020-ig. Ugyanakkor most költöttünk 55 millió eurót a kéndioxid-kibocsátás redukálására, és már most tudjuk, hogy 2015-ig további 20 millió eurót kell elköltenünk ilyen célra. Ezek a beruházások soha nem térülnek meg.
Spekulációk láttak napvilágot arról, hogy az amerikaiak távozása a kassai vasműből a környezetvédelmi beruházások szükségessége miatt történik.
Nem tudom, hogyan gondolkodik pillanatnyilag a U. S. Steel. Ám nekik nincsenek itteni gyökereik, és ha nem tesznek szert a szükséges bevételekre, hát elmennek. Ugyanúgy nemcsak Szlovákiára figyel némely külföldi menedzser, hanem az egész régióra tekint. Ha például Magyarországon egyik napról a másikra minden egyes méternyi vezetékért illetéket kérnek, a menedzserek rögtön arra gondolnak, hogy ilyesmit megtehetnek Szlovákiában és Lengyelországban is, ezért inkább megszabadulnak ezektől a befektetésektől. A Slovnaft viszont itt marad évtizedekig, de nem tetszik nekünk, hogy a piacon olyan finomítókkal vagyunk kénytelenek versengeni, amelyeknek Európán kívül sem a környezetvédelmi, sem pedig más szabályokat nem kell betartaniuk. Így alapjában véve olcsóbbak, mint bármely európai finomító és kiszorítják az európai ipart saját pályájáról.
Távozóban vannak a befektetők a gázművekből (SPP) és a Közép-Slovákiai Energetikai Művekből is. Nem gondolt a Slovnaft arra, hogy belépjen ezekbe a vállalatokba?
Egyelőre nem mérlegelünk efféle aktivitásokat, mert óvatosak vagyunk a piaci árak és a fogyasztás jövőbeni mértékét illetően. Másrészt nem lehet elválasztani mi üzleti tevékenységünktől a villanyáramot és a gázüzletágat sem. Elméletileg ugyanis az olajipari termékekkel együtt csomagban értékesíthetnénk villanyáramot és földgázt is.
Ezek szerint az emberek a kutakon benzint tankolhatnak majd, de vásárolhatnának villanyáramot és gázt is.
Nem szeretném elárulni üzleti terveinket. Nagyvonalakban azonban nem zárhatok ki ilyesmit. A Mol-csoport töltőállomásainak naponta 1,2 millió kuncsaftjuk van. Ez hatalmas szám. Cukorkát, cigarettát és üdítőket is árusítunk a kutakon. Ha már valaki megállt nálunk és hajlandó fizetni és valamilyen viszonyba került velünk, fel kell kínálnunk neki mindent, amit megvásárolhat. Ez egy kihívás számomra. Semmi másról nincs szó, mint arról, hogy egy kicsit másként kell a piacra tekinteni.
Tehát mikor is kezdenek villanyáramot és földgázt értékesíteni?
Sokat teszünk ezért, ám nyilván tudják, milyen nehéz ügy, hogy egy ekkora vállalat másként gondolkodjon.
Reális 2013 második féléve?
Ezt nem merném megjósolni. Nehéz ugyanis a gondolkodást megváltoztatni egy olyan hatalmas vállalatnál, mint amilyen a Slovnaft.
Mit kaphatnának még az emberek a töltőállomásokon?
Szerintem bármit. Például biztosítási termékeket és banki szolgáltatásokat. De akár könyveket is lehetne rendelni és azokat a kutakon átvenni.
A Slovnaft a múltban saját gázüzemű erőmű létesítését is fontolgatta. Mi a helyzet ezzel a projekttel?
Jelenleg nem lenne kifizetődő. A gáz ára magas, a villanyáramé pedig alacsony. Ráadásul ha megépül a Jaslovské Bohunicén az új atomerőmű, a Mohiban levőt pedig szintén befejezik, a szlovákiai vezetékhálózat egyszerűen nem bírna el egy további nagy erőművet.
A Slovnaft valamikor kiváló üzemanyag-fejlesztéssel és olajipari termékekkel büszkélkedhetett. Úgy tűnik, jelenleg rosszabb a helyzet.
Jó projekt a gumiabroncsokkal kevert aszfalt gyártása, amely jelenleg már a próbaüzemelésig jutott. El kell azonban ismernem, hogy egyéb területeken lemaradtunk.
Megváltozik ez a helyzet belátható idő belül?
Igen, ha lesz támogatásunk. Mivel elsősorban elegendő szaktudás szükségeltetik és jó emberek, akik foglalkozni akarnak ilyesmivel. A legfontosabb viszont, hogy legyen elegendő pénz. Jelenleg a kutatásra és fejlesztésre szakosodott leányvállalatunknál nem látok olyan embereket, akik nagy fejlesztések véghezvitelére hivatottak.
Keresni fogja őket valahol? A múltban például a Slonaft szorosan együttműködött a műszaki egyetem vegyészeti és élelmiszeripari fakultásával, most azonban a kapcsolatok információink szerint langyosabbak.
A progresszió ebben a bizniszben ugyanolyan fontos, mint bármi más. Vannak kapcsolataink különféle főiskolákkal és középiskolákkal is. Nem tudom azonban lehetünk-e mi a fejlődés motorja. A vonatkozó ötletekkel a főiskoláknak és tudományos központoknak kellene előállniuk.
A múltban nagy problémái lettek volna a Slovnaftnak, ha az oroszok leállítják a kőolajszállítást, mivel a finomító konkrét nyersanyagokra specializálódott. Most is így van ez?
Igen, most is ugyanez a helyzet. Ám, ha nem kapnánk nyersanyagot a Druzsbán keresztül, fogadhatnánk az Adria kőolajvezetékből Horvátországon és Magyarországon át.
Az Adriát és a Druzsbát összekötő állomás évi 3 millió tonnás kapacitása nem elegendő, hiszen a Slovnaft ennek a mennyiségnek kétszeresét dolgozza föl évente.
Épp ezért deklaráltuk már régebben, hogy hajlandók vagyunk beruházni a kapacitásbővítésbe 120 kilométernyi vezetékkel, hogy a kapacitás évi 6 millió tonnára emelkedjen. Együtt kell viszont működnünk a Transpetrollal, amelynek egy 9 kilométeres szlovákiai szakaszon kellene bővíteni a kapacitást. Ha ez sikerülne, teljes mértékben kiválthatnánk a Druzsbát, ami egyszersmind megerősítené Szlovákia energetikai biztonságát.
Elég régóta tart már ez az állapot, ám eddig semmilyen vonatkozó dokumentum aláírására nem került sor.
Ígéretet kaptunk a Transpetroltól, hogy hajlandóak aláírni egy vonatkozó memorandumot és folytatódhat a tervezés. Ugyanis egy stratégiai projektről van szó.
A gazdasági miniszter kijelentette, hogy a stratégiai projektek közé be kellene sorolni a OMV Schwechat finomítójának rákötését a Druzsbára. Miközben még mindig érvényesek az Európai Bizottság dokumentumai, amelyek szerint ez egy üzleti jellegű, nem pedig stratégiai projekt.
Ez nem a jelenlegi miniszter ötlete, hanem elődjéé, Miškov úré.
Ő azonban ilyesmiről soha nem beszélt.
Az általa vezetett gazdasági minisztérium mindent megtett azért, hogy az átkötés stratégiai projekt legyen. A fontos az, hogy a Schwechathoz kapcsolódás nem lehet stratégiai projekt, mivel egy válság esetén onnét a kőolajnak gyakorlatilag nem lenne esélye Szlovákiába jutni. Az ausztriai és előtte az olaszországi vezetékszakasz ugyanis jelenleg is 100 százalékban kihasznált.
Miškov azt mondta, hogy a projekt megvalósulása esetén eurómilliókkal gazdagodna Szlovákia, mivel a Schwechati finomító évente kb. 2 millió tonna kőolajat merítene a szlovákiai vezetékből.
Egyelőre nem láttunk olyan analízist, mely ennek a beruházásnak a valós megtérüléséről szólna.
A gazdasági minisztérium több mint egy évvel ezelőtt egy olyan analízist hozott nyilvánosságra, amely cirka hat éves megtérülési időtartamról szólt.
Az az analízis nem volt jó. Ahogyan nyilvánosságra hozták, úgy vissza is vonták. Nem volt benne leírva például, hogy mennyit fizetne Schwechat a szállításért. Ugyanis minimum annyit kellene fizetnie, amennyit a Slovnaft fizet a Budkovce és Pozsony közötti szakaszért. Ráadásul fizetniük kellene a Pozsony-Schwechat szakaszért is. Az pedig egyáltalán nem volt leírva az analízisben, hogy Schwechat elkötelezi-e magát, hogyha nem a szlovákiai vezetékből, hanem máshonnét vételezi a kőolajat, akkor is fizet érte Szlovákiának, hogy a Szlovák Köztársaság számára legalább megtérüljön a projekt kivitelezése.
Nem a Slovnaftot zsarolja így a kormány? A szóban forgó vezeték megépítése ugyanis a Schwechat konkurenciaképességét növelné, hiszen több kőolajat lenne képes feldolgozni.
Miközben a vezeték tulajdonképpen a mi pénzünkből épülne meg! Hiszen a Transpetrol mintegy 74 százalékban fektetne be a projektbe. A Transpetrol nyereségének nagy része pedig a Slovnaftból származik. Ezért is kérdezem, milyen gyorsan kerül vissza a befektetett pénz. Olyasmiről soha életemben nem hallottam, hogy egy komoly társadalmi rangú, hatalmas szociális programot megvalósító vállaltnak azért kellene nem kis pénzeket fizetnie, hogy segítsen konkurensének hozzájutni valamilyen nyersanyaghoz. Nem tartom viszont ezt zsarolásnak a kormány részéről. A szóban forgó projekt körül hemzsegnek a lobbisták, akik akadályozzák a projekttel kapcsolatos tárgyilagos vitát.
Bővebben
