Világi Oszkár: Győzzenek a programok, ne csak a számok (2)
Egy hónappal ezelőtti cikkem eléggé felkorbácsolta a hangulatot. Ezúttal ismét a választásokkal foglalkozom, és szeretnék rámutatni a közbeszédet deformáló jelenségekre.
A vállalkozói szférában a nehéz helyzetek megoldásakor használják az „out of the box“ kifejezést.
A választások előtt mindenkinek voltak bizonyos elvárásai. Később azonban olyan helyzet alakult ki, amelynek hagyományos megoldása nem tette lehetővé egy stabil kormánykoalíció létrejöttét.
Rámutattam, hogy megoldásként a standard pártok (amelyeknek programjuk és szervezeti struktúrájuk van) vállalhatnák a felelősséget, és az „out of the box“ gondolkodás szellemében megkezdhetnék a koalíciós tárgyalásokat.
A felhívás minden standard pártnak szólt, az SaS-t beleértve, nem csak a Hídnak. Ezt a nézetet támogatta az a közvélemény-kutatás is, amely szerint a külföldi befektetők többsége is stabil kormányért kiált.
Ami a Híd párthoz fűződő viszonyomat illeti, kijelenthetem, hogy ezt a pártot soha sem támogattam anyagi vagy más jellegű adománnyal.
Semmilyen befolyásom nincs a párt döntéseire. Ha valaki mást állít, annak ezt bizonyítania is kell, különben torzítja a közbeszédet.
A sajtóban azonban olyanok is dolgoznak, akik – nyugati újságírói személyiségek mintájára – kulcsfontosságú véleményformálók szerepében akarnak tetszelegni. Ehhez azonban nem elég, ha az ember 20 évig egy kávéházban ül, a valóságról pedig csak az újságok segítségével és a kávéházi barátoktól kapott értesülések alapján alakít ki magának képet.
Ezek az újságírók az emberiséget erkölcsös entellektüelekre és erkölcstelen vállalkozókra osztják. Az egyik neves zsurnalisztánk által vezetett Magán Sajtóakadémia közelgő csődjéről szóló hírek azt illusztrálják, mivé lenne a világ, ha ők irányítanának bennünket.
Karl May szintén remek indiánkönyveket írt anélkül, hogy valaha is járt volna Amerikában.
Az is érdekes, ha egy újságíró a cikke végére odaírja, hogy a korrupcióellenes projekt keretében készült.
Magyarán, ezt a munkát egy alapítvány fizeti. Van tehát egy megrendelő, aki rendel egy testre szabott cikket, és fizet érte.
Csak egy példa az ilyen cikkekre: Leško úr a héten azt írta, hogy Fico kormányfővel Líbiába utaztam (számára ez azt jelenti, hogy a jobboldali kormány után most jól megy sorom), majd azt, hogy három évvel később a Slovnaft élére kerültem. Az igazság az, hogy már 2006 óta vezetem a Slovnaftot, és ezért utazhattam Líbiába a miniszterelnök küldöttségének tagjaként.
Ez azonban nem illett bele Leško úr koncepciójába, ezért egy kicsit átírta a tényeket.
Nem sokkal utánunk Tony Blair is felkereste Líbiát, az ő küldöttségének tagja volt a BP főnöke, aki az út során üzleteket kötött a líbiai kormánnyal, de a britek ezt nem vetették a BP vezérigazgatójának szemére.
Mindenki úgy gondolja ugyanis, hogy a dolgát végezte, amikor a dolgozók, a részvényesek és végső soron Nagy-Britannia érdekeit is képviselte, hiszen adójával az állami költségvetést növeli.
