Hainburgi bevásárlásra fel!
Ha bevásárlás, akkor csakis Hainburgban, ott minden annyira szuper. Minden drágább ugyan egy kicsit, de a „nyugati” minőség ezt ellensúlyozza.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallom ezt.
Még ha ugyanarról az üzletláncról van is szó, a minőség külföldön teljesen más, magyarázzák sokan, miért járnak ugyanabba az üzletbe, ami a Dunán innen is elérhető lenne.
Ezzel párhuzamosan a hét híre volt, hogy éves összehasonlításban csökkent üzleteinkben a szlovák termékek hányada.
Minden szlovákiai gyártó tudja azonban, hogy az üzletláncok a tárgyalások során kinyilvánítják: kellenek nekik a szlovákiai termékek, ám csak a legalacsonyabb áron.
Általános elvárás, hogy a szlovák termékek jobbak legyenek a külföldieknél, a valóság viszont az, hogy el sem jutnak a boltok pultjaira és polcaira, mert az üzletlánc irreálisan alacsony árakat próbál a beszállítókra erőltetni.
És hiába kiválóak a szlovák gyártók, varázsolni ők sem tudnak.
Vegyük például a tejet. Németországban a nyers tej felvásárlási ára 26 cent körül van, a gyártók állami támogatása pedig 10-12 cent.
A gazdák így 36 – 38 centet szánhatnak a termelésre, ami biztosít nekik némi szerény hasznot.
A feldolgozó odaát 26 centért veszi meg tőlük a tejet, csomagolva 35 cent feletti áron szállítja a boltokba, így szintén haszonnal zár.
Az üzletláncok legalább 20 százalékos árréssel értékesítik a tejet, így ők is keresnek rajta.
Azt a tejkészletet, amit a német feldolgozó nem tud értékesíteni a jó kis német piacon, előállítási áron felkínálja Szlovákiának. Ugyanakkor a szlovák gazdák 26 centért adják el a tejet, és körülbelül 5 centes állami támogatást kapnak, így aztán értékesítéskor veszteségesek lesznek, mert ráfordításaik legalább 34 centet tesznek ki.
A tejfeldolgozó 26 centért vásárolja fel a tejet, az üzletlánc pedig 27 centért akarja tőle megvenni a feldolgozott és csomagolt tejet. Az ilyen ügylet nem fedezi a feldolgozó belépő gyártási költségeit sem, a logisztikáról, a rezsiről vagy a leírásokról nem is beszélve.
Az üzletláncok a boltokban látható áron adják a tejet.
Ki jut csődbe? Az üzletlánc biztosan nem.
A minőségi árukat előállító kistermelőnek esélye sincs bejutni az áruházláncokba, mert a felvásárló szerint ismeretlen a márkája.
Így aztán inkább előnyben részesítik a külföldi, gyakran silány termékeket – az emberek csak az árat nézik, állítják a boltok. A kör bezárult.
A minőségi árukat előállító kistermelőnek esélye sincs a térnyerésre, a mezőgazdászok és a helyi feldolgozók a csőd szélén állnak.
Munkahelyek szűnnek meg, elveszítjük saját kultúránkat, szakembereink tudását, két év múlva pedig mindnyájan Hainburgba járunk majd, és nem győzzük majd dicsérni az osztrák gazdák, feldolgozók, kistermelők ügyességét, a jó kis üzletláncokat...
A koccintásra emelt poharunkban lévő fehér nedű pedig Németországból vagy Lengyelországból származik, ahol elég termelni, nem kell varázsolni.
