Gyönyörű gondolatok
Globális mértékben Európa karbon lábnyoma mintegy tizenkét százalék körüli, annak ellenére, hogy a világ GDP-jének közel negyedét állítja elő. Európa ezen túlmenően további rettentően ambiciózus célokat állít fel maga előtt. A világ legnagyobb szennyezői, azaz az észak-amerikai kontinens, Ázsia, és a jövőben Afrika már hosszú ideje ignorálják ezeket a környezetvédelmi elvárásokat.
Egyértelmű, hogy ha Európa foglalkozni próbál ezekkel a gondokkal, hiába lesz úttörő az ötletek és a technológiai döntések kapcsán, a globális hatása, illetve befolyása egyre csökkeni fog, sőt akár nevetségessé is válhat. Az átlag európaiak, a vállalkozók, de maguk az államok számára is kevésbé megmosolyogtató lesz, ha elérhetetlen,sőt önmegsemmisítő célokat jelölünk ki magunk számára, amilyen például az EU új klímacsomagja. E csomag alapján az EU az 1990-es számokhoz képest 40 százalékkal csökkentené az emissziót, 27 százalékra emelné a megújuló energia arányát. A javaslat ebben a formában történő elfogadása elüldözi Európából az acélgyártókat, a cementgyárakat, a gumigyárakat és a kőolaj finomítókat és sok más vállalatot. Ezek olyan országokba távoznak, ahol az emissziós feltételek jóval barátságosabbak, vagy egyáltalán nem léteznek. Ebben az esetben óriási arányban nő majd a munkanélküliség, de gazdasági függetlenségünk is csorbát szenved,mert az acélt, a cementet, az autógumikat, az üzemanyagot és a műanyagokat már importálnunk kell.
Sokan úgy gondolhatják, hogy régimódi vagyok, amiért ragaszkodom ahhoz, hogy ez az ipar megmaradjon Szlovákiában. Ám ugyanúgy fontos megjegyezni, hogy az EU lakossága továbbra is vásárol majd autókat, építőanyagot, vagy mobiltelefonokat. A problémát ugyanis nem oldja meg az EU, csak a saját határain kívülre helyezi. Meggyőződésem, hogy a hivatalok által felállított limitek fölöslegesek, hiszen mi magunk, az ipari vállalkozók is látjuk, hogy folyamatosan javítanunk kell az energetikai hatékonyságunkat, hiszen a világpiacon játszunk folyamatosan. Ha a világ nálunk nagyobb szennyezői is hasonló szabályozást fogadnak el, természetesen nekünk is alkalmazkodnunk kell, mert ebben az esetben mindenkire egyenlő szabályok vonatkoznak majd. Joggal merülhet fel mondjuk Kína vagy Indonézia részéről a feltevés, miért akarja a Európa és az USA most korlátozni a világot, míg a múltban a Föld nyersanyagainak féktelen felhasználásával váltak pont ők gazdaggá. Miért ne lenne ehhez egyenlő jogunk nekünk is? Ám ez már egy másik, hosszabb vita tárgya, hogy a környezetvédelem és a lakosság egészségi állapota mellett lehet-e hasonlóan gondolkodni, mint a múltban.
