Ne hagyjuk veszni a vidéket
Egy valamire való országnak saját söre és légitársasága van. Az sem baj, ha van futball-csapata, esetleg atombombája is, de a sör a legfontosabb, mondta Frank Zappa zenész.
Ha az ő véleményéből indulunk ki, Szlovákia nem áll olyan rosszul, van mire büszkének lennünk.
A világ azonban változik, és változnak azok a dolgok is, amelyekhez pozitívan viszonyulunk, amelyek összekötnek minket az országgal, ahol élünk.
Az én életem szorosan kapcsolódik a mezőgazdasághoz és a vidékhez. Talán ezért is meggyőződésem, hogy Szlovákia jellemzői szembetűnőbbek vidéken, mint a nagyvárosokban.
Ráadásul a nagyvárosi lakosság túlnyomó része falun töltötte a gyermekkorát, és az ott elsajátított értékek meghatározzák nagyvárosi életét, gondolkodásmódját is.
Az általunk vallott értékeket, környezetünkről kialakított véleményünket ezért jelentősen befolyásolja szlovákiai vidék. Ezért sem hagyhatjuk veszni a vidéket.
Ha pusztán gazdasági szempontok alapján tekintünk a mezőgazdaságra, annak nem túl jelentős a nemzeti össztermékre gyakorolt hatása. A pusztán gazdasági szemlélet azonban csalóka.
A mezőgazdaság azért is fontos, mivel egyfajta biztonsági szerepet is betölt az államháztartás működésében.
Amit ugyanis megtermelünk, azt saját felhasználásra, saját fogyasztásra hozzuk létre. Ha nem termesztünk gabonát és nem tenyésztünk állatokat, másoktól kell majd beszereznünk ezeket.
Az emberiség története azonban azt mutatja, hogy csak azok gazdagok, akiknek van élelmiszerük, vizük és az utóbbi százötven évben energiájuk is. Ha nincs mit ennünk és innunk, az nagyobb problémát jelent, mint ha nincs autónk.
Természetesen ahhoz, hogy haszonállatokat tarthassunk és haszonnövényeket termeszthessünk, szükségünk van termőföldre, technológiákra és hozzáértő szakemberekre, akik nap mint nap hajlandók megküzdeni az elemekkel.
Hiába a megfelelő tudás és tapasztalat, hiába végzünk száz százalékos munkát, meleget vagy esőt mi sem tudunk rendelni. Egészéves munkánk órák vagy napok alatt ebek harmincadjára jut.
A mezőgazdaság nagy lutri, hiszen olyasmire kell fogadnunk, amit általában nem tudunk befolyásolni.
Ezt a harcot a gazdák emberemlékezet óta vívják, mára génállományunk részévé vált.
Vannak azonban befolyásolható tényezők, ezért nem lehetünk közömbösek mindazzal szemben, ami manapság a mezőgazdaságban történik. Mindannyian segíthetünk megőrizni a vidéket.
Például megkérdezhetjük az üzletláncokat, miért nem kínálnak szlovák termékeket. Ha pedig ott vannak a polcokon, meg is kellene vásárolnunk azokat.
Így nem csak magunknak szerezhetnénk örömöt, hanem gyermekeinknek is szebb jövőt biztosíthatnánk.
