Press

Világi Oszkár: Már sosem leszünk olyanok, mint a válság előtt

2011.03.03 – Forbes (SK), 22. oldal, Beszélgetés – JURAJ PORUBSKÝ

A Slovnaft kapuja mögött még mindig saját autóbusz-közlekedés van. Ugyanannyian járnak munkába mint a válság előtt. Amikor a vállalat 2009-ben veszteségessé vált, a nem elbocsájtás mellett döntöttek. Az emberek tudása fontosabb volt a vállalat főnökének, Világi Oszkárnak, mint a megtakarítás a fizetéseken. Bár a Slovnaft újra nyereséges, még nem érzi magát kényelmesen. És még mindig nem tudja megérteni, mi történt az emberekkel Szlovákiában a válság előtt.

* A Slovnaft egy év után újra visszatért az 56 millió eurós veszteségből 48 millió eurós nyereségre. Mi segített leginkább?

A nyereséghez való visszatérés nem lepett meg annyira. Előtte páratlanul nehéz időszakon mentünk keresztül. Négy olyan terület van, amelyek közül mindegyik képes segíteni vagy ártani. Eljött az az év, amikor mindegyik negatív volt. Ha csak kettő vagy három lett volna rossz, még mindig nyereségesek vagyunk. Tavaly kissé javult a helyzet, de még mindig nem vagyunk az a Slovnaft, mint a válság előtt. Nem mondhatjuk, hogy már rendben vagyunk. És én azt mondom, hogy már nem is leszünk soha. A válság előtti időszak a nagy kereslettel, nagy különbséggel a brenti és az orosz uráli kőolaj árával és a nagy crack spread-ekkel, különbségekkel a kőolaj ára és az olajtermékek árai között, ez már mögöttünk van.

* Miben változott a kőolajvilág?

Európa sok finomítójának technikai elmaradottsága miatt, és nem a Slovnaftra gondolok, több benzint termel mint naftát. A gyártást tekintve az öreg kontinens benzines, de a fogyasztást tekintve naftás. A finomítók naftát adnak el, mert az iránt a legnagyobb a kereslet, és a benzint Európa Amerikába exportálja. Mert még mindig hiányzik bizonyos mennyiség – nagyjából a szükséglet öt százaléka. Tavaly rájöttünk, hogy Európa túl van telítve benzinnel, néhány finomító csökkentette a termelést, mások teljesen leállították. Mindenki azt mondta, hogy ennek oka a válság és hogy az emberek kevesebbet közlekednek. De a valóságban máshol, például Indiában nagy finomítók indultak be.

* Megéri Indiából importálni az üzemanyagot?

Februárban voltam Indiában körülnézni. A Slovnaftnál hatszor nagyobb finomítójuk van. Tankerekkel exportálják a benzint az Egyesült Államokba. Az amerikaiak nem Európából veszik az üzemanyagot, hanem Indiából és megéri nekik. Ez nem fog megváltozni. A finomító modern, új, jól optimalizált. Képes termékeket előállítani kisebb költségekkel. A szállítási költségek is csökkentek. A válság előtt ha kontajneres hajót akart valaki bérelni, négy-hat hónappal előre meg kellett rendelni. Most tele vannak a kikötők üres hajókkal. A logisztika ára erősen csökkent, ezért a világ mintegy kisebb lett. Nem probléma importálni benzint Indiából, árukat Kínából, Európa veszít a konkurenciaképességéből, ami abból eredt, hogy valamihez közelebb volt.

* Mit jelent Önöknek ez a fejlemény? Mibe fognak befektetni?

A Mol-csoport negyven országban munkálkodik. Nagyon megváltoztunk. Van upstream-ünk és downstream-ünk is (nyersanyag kitelmelés és azok feldolgozása – a szerk. megj.). A kitermelésen kívül öt finomítónk van és két petrokémiai üzemünk – egyik a Slovnaft és egy Magyarországon (TVK). 1600 töltőállomásunk van, és naponta millió ügyfél látogat meg bennünket. Több lábon állunk és próbálunk rajtuk egyensúlyozni. Két évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy belevágunk a villanyáram üzletágba, a ČEZ-zel közösen tervezünk villamos energiát előállítani. Ezen kívül szeretnénk optimalizálni a tevékenységet, csökkenteni a költségeket, új lehetőségeket szerezni a nyersanyagok kitermelésében, például Irakban, Szíriában és más országokban. Konszolidáljuk a horvátországi INA konszernt, ahol a legnagyobb részvényesek vagyunk, bár nem a miénk a többség. Szeretnénk ott két finomítót modernizálni.

* Milyen fázisban vannak az új vegyi vállalat és a gőz-gáz ciklus tervei Pozsonyban?

Ezen folyamat részei. Van polietilénünk és polipropilénünk és azon gondolkozunk, miért ne gyárthatnánk szofisztikáltabb terméket is. Például minőségi polietilént – LDPE. Ez része annak, hogy van valamink és hatékonyabbak szeretnénk lenni. Másik terület az ökológia. A mi bizniszünknek meg kell felelnie az Európai Úniós követelményeknek.

* Mint például az 50 milliós befektetés a hőerőművekbe?

Például. Csökkentenünk kell a kibocsájtást, ezért beffektetünk. Ez meg nem térülő. Az árakat sehova nem tudjuk kivetíteni, mert olyan befektetést végzünk, hogy megfeleljünk az EÚs követelményeknek. Ha erre üzleti tervet készítenénk, a megtérülés nulla lenne. De ez rendben van. Egész India is ebben az irányban halad. Azok az állítások, hogy Ázsiában nem törődnek az ökológiával, nem igazak. Tudják, hogy ez volt a problémájuk és az új befektetéseknél az ökológiai költségekkel is számolnak. Nem igaz, hogy India azért olcsóbb, mert szennyezi a környezetet. Az a finomító remekül lett felépítve, 178 napig semmi rendkívüli eseményük nem volt. Teljesen úgy működik, mint az amerikai vagy európai társaságok.

* Van áttekintése az üzemanyag fogyasztásról. Ez szerint milyen állapotban van a szlovák gazdaság?

Tavaly erősen emelkedett a kereslet a nafta iránt. A fogyasztási adó csökkentése után erősen megemelkedett, ami arról tanúskodik, hogy az állam is segíthet a gazdaságon. Mint az eurozóna tagjai van potenciálunk, hogy a régió vezetői legyünk. Kis ország vagyunk kis piaccal. Nem kellene letérnünk arról az útról, amin hét évvel ezelőtt elindultunk, mert jó és az eredmények még megjelennek. Fontos, hogy adóban egyszerű ország vagyunk, kiszámítható. Próbáljuk az állami költségvetés hiányát ellenőrizni. Mindenki, aki vállalkozik, figyeli ezeket a dolgokat és egyre értékesebbek számára.

* Hogy reagáltak az emberek a válságra? A hazai benzinfogyasztás például csökkent.

Két évvel a válság kezdete előtt az emberek azt hitték, hogy elérkezett az aranykor. Amikor rájöttek, hogy mégsem, és újra meg kell húzni az öveket, nagyon gyorsan megváltoztatták a viselkedésüket. Szlovákiának abban is van potenciálja, hogy az emberek tudnak szerényen élni, dolgosak és alkalmazkodnak a körülményekhez. Ez hatalmas érték, amiből hosszútávon lehet meríteni.

* Várható Ön szerint a háztartások fogyasztásának növekedése? Például a benzinfogyasztásé?

Potenciál elsősorban a naftánál van. Lehet, hogy megemelkedik a két autóval rendelkező háztartások száma, de az iparban magasabb a fogyasztás. A háztartások fogyasztása még növekedhet, de nem jelentősen. Én nagyon szurkolok a személyvonatoknak. Az embereknek többet kellene vonattal utazniuk, sokkal gazdaságosabb. Természetesen ehhez a vonatoknak gyorsnak, megbízhatónak, tisztának kellene lennie, és a nagy városok központjában kellene lennie megállójuknak.

* Mint a RegioJet Dél-Szlovákiában?

Nem tudom, hogy alakul ez az ötlet üzlet szempontjából, de érdekes. Ha nyugaton vagyok, sokat utazom vonattal. Kényelmesebb. Én sajnálom, hogy az elmúlt húsz évben a vonatok kiestek mint alternatív személyi közelekedés lehetősége. Ezért nem gondolom, hogy a benzinfogyasztás növekedése olyan nagymértékű lenne, mint húsz vagy ötven évvel ezelőtt. Már közel vagyunk ahhoz, amit elérhetünk.

* Hogy spórolt a Slovnaft a válság miatt?

Nálunk egy-két százalék a költségeknél nagy szám. A villamos energia két százaléka eurómilliókat jelent. De a költségek csökkentése nálunk nem volt jelentős. Inkább jelet adtunk a vállalaton belül, hogy szigorúbbnak kell lenni. A számokat tekintve nem voltak a megtakarítások olyan nagyok, hogy azt mindennek az alapjának tekinthetném. A szállítók árait próbáltuk lenyomni és csökkentettük az árakat, melyekért a szolgáltatásokat nyújtották.

* Tehát voltak a költségekben rezervák a válság előtt?

Mondok egy példát. A válság előtt jött egy frissen végzett egyetemista és azt mondta,hogy 80 ezer koronát kér. Hogy lehetett ilyen értéke? Az ügynökségek az állították, hogy ez normális. Elvégezte az iskolát, tudott angolul, volt fél év gyakorlata külföldön az Erasmus keretén belül. Még semmit nem csinált, és már 80 ezer korona értéke volt? A világ visszatért a normásis számokhoz és értékekhez. Szlovákia is kicsit kijózanodott. Nem kell háromévente új tévét, hűtőszekrényt venni, nem kell költeni a pénzt azért, mert úgyis lesz másik. A Slovnaft is visszatért a normális számokhoz. A beszállítóinkat jobban ellenőriztük, gazdaságosabban viselkedtünk, máshogy kezdtünk gondolkodni.

* Például?

Elkezdtünk új technológiai megoldásokat keresni. Azt mondták, hogy ezeket a dolgokat nem lehet megváltoztatni. Így gondolkodnak az emberek általában. De ez nem igaz. A konszern kezdte keresni az optimális gyártást. Öt finomítónk van és a közép-európai régióban gondolkodunk. Számoljuk a logisztikát, a technológiai folyamatokat. Az elmélkedés, hogy mikor és hol gyártani, az elmúlt másfél évben nagyon felerősödött. Például a petrokémiai gyárban két fiatal menedzser azt mondta – vételre kínáltak nekünk egy gépet, hogy új technikai megoldásokat próbáljunk ki. 1,5 millió euróba került, de ők sokkal kevesebbet fizettek érte, mert a gép még sehol nem működött. Ha sikeresek lesznek, csak pár százezer eurót költöttünk.

* Jobban érzi magát a válságos időkben, amikor nyomás alatt van. Nem voltak a válság ideje alatt félelmei?

Számomra inkább a válság előtti két év volt érthetetlen. Nem tudtam, hogy az emberek miért viselkednek így. Én általában józanabbul tekintek az életre. Nem vagyok protestáns, de az egyszerű értékek nekem jobban megfelelnek.

* Amikor a mendzserekkel látták, hogy a számok rosszabbodnak, drágán vásárolnak és az eladási árak rosszabbak, mit mondott nekik?

Én nem mondok az embereknek nagy mondatokat. Igyekszem inkább a részletekkel foglalkozni. Úgy próbálom meggyőzni őket, hogy példaként kis dolgokat hozok fel. Soha nem mondom, hogy gyerünk, forduljunk 180 fokot. Azt mondom, nézzük a részleteket. Ezekből a kis számokból nagyok lesznek. Nem esem pánikba. Nehezebb időszak jött, de a vállalat erős volt. Azt mondtuk, hogy ebből az erőből merítünk, mindent megtettünk, hogy takarékosabbak legyünk és közben új technológiai megoldásokat kerestünk, hogy hatékonyabbak legyünk. Pénzt csak akkor költünk ha muszáj.

* Örült, hogy nem voltak elbocsájtások?

A Slovnaft nagyon erős szociális érzésű. Amíg ez értelmes határok között mozog, másrészt felelős hozzáállást biztosít a munkához és az emberek magukénak érzik a Slovnaftot, addig ez rendben is van. A zsarolás viszont probléma lenne. A mi embereink régóta dolgoznak itt, van tudásuk, ismerik a vállalatot, invesztáltunk beléjük. Tíz évig együtt építettük a cég kultúráját. Ha tíz százalékukat elküldtük volna, valamit megspóroltunk volna a munkabéreken, de kidobtuk volna a tudást az utcára. Ez számomra néha fontosabb, mint a számok, amelyeket kifizetünk bérnek.

* Mit takar a “slovnaftos” kifejezés?

Emberek, akik nagy tudással rendelkeznek a szakmában, nem csak teoretikus, de praktikus ismeretekkel. Felelősségteljes hozzáállás a céghez, valamiféle együttérzés. És a vezetőségben azok az emberek, akik képességüket tudják kamatoztatni a nemzetközi vállalatban, mely nem tipikus globális vállalat mint a konkurenseink. Ez egy vállalat, mely megnőtt, nagy lett, de megtartotta a kis céges szokásait. A döntések gyorsabbak, próbálunk kevésbé bürokraták lenni inkább gyorsak. És mindig megmarad az egészséges parasztész lehelete. Anélkül szeretnénk pénzt keresni, hogy húsz tanácsadónk lenne. Próbáljuk egyedül megtalálni az utat.

* Ön már slovnaftosnak érzi magát? Vagy csak ez a kultúra közel áll az Ön mentalitásához?

Én sosem voltam slovnaftos. Én olyan kibic vagyok kintről. Itt is vagyok meg ott is, a határon futkosom. Ha slovnaftossa válnék, meg kellene egy kicsit elégednem. Az atmoszféra elnyel. Ezért vagyok kívül és onnan kiabálok befele és kiabálok bentről is, mindenhol vagyok. Hat éve vagyok itt. Ez rövid idő. Ráadásul, az én pozíciómban problémákat jöttem megoldani és egy kicsit másmilyenné tenni a Slovnaftot. Méltányolom az értékeket, becsülöm őket, tudatosítom, hogy itt vannak, de azért is jöttem, hogy megkérdőjelezzem, hogy jók-e? Miért nem másképp csináljuk? Az én feladatom kérdéseket feltenni.

* Tervezi, hogy pár évig még a Slovnaftnál marad, majd továbbáll valami mást csinálni?

Az én terveim változnak az idővel és a hangulattal. A Slovnaftnál az az érzésem, hogy sok munkát elvégeztem. Sok dolog csak most kezdődött, ezért elhagyni fedélzetet korai lenne még. De erről nemcsak én döntök, hanem a MOL vezetése. De megszoktam ezt az életstílust. Nem tudok mást csinálni. Nem tudok rajzolni, sem verset írni. Valószínűleg amit tudok, az az üzlet, embereket irányítani, kitalálgatni, új utakat keresni, nem megelégeni azzal, ami van. Üljek otthon és nézzek tévét? Azt nem szeretném.

* Miben különbözik leginkább a emberek nagy csoportjának irányítása a Slovnaftban attól, amivel előtte foglalkozott?

A szükségességben türelmesnek lenni. Itt más a gondolkodás, más a kommunikáció, máshogy születnek a döntések. A hajó egyszerűen sokkal nagyobb, nem lehet vele olyan gyorsan fordulni mint egy motorcsónakkal. De a legfontosabb, hogy legyen merszünk dönteni. Ilyen vállalatnál is tudni kell azt mondani – annak ellenére, hogy ezt tíz évig így csináltuk, most próbáljunk valami mást. Több erőre van szükség mint egy kis cégnél. Egy kis cégben azt mondhatom – gyerünk ezt az üzletet csinálni, próbáljuk meg. Egy nagy cégnél a döntésnek teljesen más súlya van. A döntések után más értékek születnek és más költségek.

* Érzi a nyilvánosság nagyobb nyomását, mert a benzin és a nafta érzékeny témák?

A kiskereskedelem tekintetében a piac 29 százaléka a miénk. Konkurens környezetben vagyunk. Körülöttünk finomítók vannak, a legközelebbi 60 kilométerre. Minden nap küzdünk minden euróért, minden ügyfélért. Tíz évvel ezelőtt más volt a helyzet, de most hatalmas a küzdelem. Csehországból, Lengyelországból, Fehéroroszországból érkeznek termékek Szlovákiába. Mindenki, a politikusokat is beleértve megértette, hogy az ár olyan, amilyen, világi. Vannak különbségek, de főleg az adókban. Nem akarunk visszaélni a helyzetünkkel, inkább próbáljuk megtartani.

* Nem kellett volna többet befektetniük a kiskereskedelembe?

Régen 450 töltőállomásunk volt, majd 350, most 209. A döntések még az érkezésem előtt születtek. Nekem gond eladni egy töltőállomást. Másrészt viszont a fogyasztónak megfelel a konkurencia. Ha 350 töltőállomásunk lenne, nehezen utasíthatnánk vissza a vádat, hogy mi alkotjuk az árakat. Most, hogy másoknak 500 töltőállomása van, mondhatjuk, hogy a piacon konkurencia van. És akkor még nem beszéltünk a szolgáltatásokról, elérhetőségről.

* De a töltőállomásokba való befektetések folytatódnak?

Szeretnénk őket felújítani. Megváltoztattuk a dizájnt, idén átadtuk az első felújított töltőállomást Pozsonypüspökin. Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog. De a Mol-csoportban is mindenki harcol minden egyes dollárért. A kiskereskedelemben erős a harc Szerbiában, Szlovákiában, Magyarországon, Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Romániában. Mindeki szebb és jobb töltőállomást akar. Harcolnunk kell és bizonyítanunk, hogy Szlovákiában még meg kell csinálni ezt vagy azt.

* Érdekesebb Önnek kelet-európai cégek flottájával dolgozni mint egy nyugati konszernnek?

Persze. Ez jelenti számomra a legtöbbet. Nagyon szeretem azokat a közép-európai vállalatokat, melyek eredetileg kicsik voltak és naggyá nőtték ki magukat. A bankszakmában is vannak ilyen esetek, például osztrák bankok. Máshogy néznek a világra, ami hozzám közelebb áll. Nagyon szeretem Közép-Európát, nagyon jól érzem itt magam és örülök, ha ezen a piacon a MOL-hoz hasonló játékosokat látok. Bár nem olyan nagyok, hogy a világot mozgatnák, de itt igyekszenek, itt vannak a gyökereik és a gondolkodásuk is egy kicsit más. Tisztelik Közép-Európát, és nem gondolják, hogy Szlovákia és Szlovénia ugyanaz.

* Ön gyakran emlegeti, hogy fontosak számára az értékek. Mit ért ezalatt?

Például azt, hogy szeretem Közép-Európát. Számomra hatalmas érték a szorgalmasság. Az ember kiszámíthatósága. Az, hogy igazat mond és őszinte próbál lenni, emberekről gondoskodik és társasági érzésű. Ne gondolja, hogy mindent a pénz csinál. Az embernek tudatosítani kell, honnan jött, hol él és nem szakadhat el onnan. És valamilyen formában szerénynek kell lennie. Ezek azok az értékek, amelyeket tisztelek és amelyekkel élek.

* Sokat beszél a fellendülésről Ázsiában. Miben különbözik Európától?

Hasonló bummot élnek át, mint mi a válság előtt. De nekik valós fogyasztás és valós termelés áll emögött. Ázsia elsősorban magának termel és ezzel saját középosztályt teremt. Indiában azt mondták nekem, hogy a középosztályt 400 millió ember alkotja. Természetesen a középosztály ott nem úgy él, mint nálunk. De van potenciálja, hogy néhány év múlva úgy éljen. Ázsia mennyiségekről beszél, nem haszonkulcsról.Kis haszonkulcs náluk nagy pénzeket hoz. Dolgosak. Minden szombat munkanap. Nem állítom, hogy nálunk is dolgozni kellene szombaton, de amikor alapiskolás voltam, minden második szombaton tanultunk. Nem normális, hogy az ember munkaideje 35 óra legyen hetente. Kínában a gyerekek napi 12 órát tanulnak. Egy kínai család legnagyobb értéke, ha a gyerekek tanulhatnak. Mindenért fizetni kell. Ha gyereket jó iskolába akarják adni, fizetni kell érte. Hat zseb rendszere működik náluk. Két szülő és négy nagyszülő fizeti egy gyerek tanulmányait. Nálunk Európában egy zsebre hat fogyasztó jut. Ázsiában teljesen máshogy működnek, mint amire mi azt mondanánk, hogy így kell az igazságos életnek kinéznie.

* Ez nem azért van, mert Nyugat-Európában az emberek a gazdagság miatt már nem érzékelik a nyomást, amilyen a háború előtt volt?

Milyen előnyei vannak Európának? Jobb dolgokat gyártunk? Amerikával vagy Kínával összehasonlítva kevesebb pénzt adunk a tudományba és kutatásba. Vannak olyan termékeink, melyek hagyományosan európaiak és senki más nem tudja gyártani? Ilyenekből már nagyon kevés van. Jobban tudunk eladni mint mások? Szerintem már mindenki nagyon jól tud eladni. Tehát mik Európa előnyei? Miben van a mi hatalmas potenciálunk? Közép- és Kelet-Európa még valamit rejteget. Még képesek vagyunk nem túl kényelmesek lenni. A mi generációnk és a gyerekeink még tudnak dolgozni és alkalmazkodni a korhoz. De kérdezem én, képes erre Nyugat-Európa is? És egyáltalán akarja még? És ha igen, milyen áron? Nagyon szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy mi európaiak valóban olyan pozícióban vagyunk, mint gondoljuk.

* El kellene menniük az embereknek Ázsiába, hogy lássák, milyen a valóság?

A nyugat-európai politikusok azt mondják az embereknek – többet fogtok dolgozni kevesebb pénzért és szerényebben fogtok élni. Akkor van esélyünk. De az emberek ezt nem akarják hallani. Azt kérdezik, miért nem adnak többet a gazdagok. Hisz ők meggazdagodtak, mi nem. De mindenki meggazdagodott. Ők nem akarnak változni és a választási időszak négy évre szól. A politikusok képesek hatékonyan dolgozni egy-két évig, aztán már csak a választásokra gondolnak. A kérdés az, hogy az európai demokrácia képes e segíteni valamilyen gazdasági változást. A kérdés az is, hogy az embereknek, aki négy évig nem törődnek a politikai eseményekkel, vajon van e joguk dönteni a választásokon.

* A háború után nem tűnt el Európából a politikusok azon generációja, akik négy évnél többre néztek előre?

Sarkozynek egymillió ember ment ki az utcára. Az ő népszerűsége nem azért alacsony, mert szeretői vannak, hanem azért, mert széllel szembe ment. Olyat mondott a franciáknak, amit nem akartak hallani. Szerintem tudatosítja, hogy Franciaország csak akkor lehet nagy, ha nagy változásokon megy keresztül. Nehezebb a dolguk, mint a mi politikusainknak, mert a franciáknak más a mentalitásuk. A mi embereink még alkalmazkodóbbak. De lehet, hogy épp ez az időszak hoz felelős politikusokat és a nyomás kisöpri a populistákat.

* Önt már nem vonzza a politika?

Én már oly régóta nem vagyok a politikában, hogy nem is emlékszem, mi van ott.

* Nem dühöng minden este azon, hogy mi folyik itt?

Nem nézem a parlamenti közvetítést. Számomra az a fontos, hogy az ország gazdasági irányulása jó legyen. Utána már nem dühöngök a szociális kiadásokon, ha van miből kifizetni. Leginkább az idegesít, ha nincs miből és mégis osztunk. Ha megkerestük a rávalót, a politikusoknak felségjoguk dönteni, hogy melyik rétegnek adnak többet és melyiknek kevesebbet. De ha adósságból osztunk, az baj, mert azt végül úgyis meg kell valakinek fizetnie. Nekünk, adófizetőknek.

* 22 évvel a forradalom után megértették már az emberek ezt az alapegyenletet?

Neviem, nie som ústav verejnej mienky. Neviem, ako ľudia rozmýšľajú. Podľa mňa existuje vrstva, ktorá si to uvedomila a potom vrstva, ktorá nemá potrebu tomu rozumieť. Podľa mňa už veľa ľudí chápe, že ak sa nedarí štátu, nedarí sa ani mne. Jednoducho si uvedomujú, že štát a ich život sú nejako prepojené. Aspoň dúfam.

Nem tudom, nem vagyok közvélemény kutató intézet. Nem tudom, hogy gondolkodnak az emberek. Szerintem létezik egy réteg, amelyik ennek tudatában van, és egy másik réteg, amely nem érzi szükségét, hogy ezt értse. Szerintem már sok ember érti, hogy ha nem megy jól az államnak, akkor neki sem megy jól. Egyszerűen tudatosítják, hogy az állam és az ő életük valahogy össze van kötve. Legalább is remélem.

A gyártást tekintve az öreg kontinens benzines, de a fogyasztást tekintve naftás.

Világi Oszkár (48)

A Slovnaft főnökének irodájában négy gyertya ég és kellemes illattal töltik meg a termet. A mobiltelefonból minőségi reproduktorokon keresztül kellemes zene szól. Világi azt mondja, hogy szüksége van kellemes atmoszférára. A munkahelyén sok időt tölt. Mint ügyvéd a forradalom után kezdett politizálni. A federális parlament elnöke volt, jelentős tagja a magyar politikai közösségnek. Jelenleg azt állítja, hogy a politika nem vonzza és nem figyeli a parlamentet. Továbbra is részese a befolyásos Ružička Csekes ügyvédi irodának és egyéb vállalatoknak. A Slovnaftba 2003-ban jött mint a felügyelő bizottság tagja, 2005-ben átment az igazgatótanácsba. 2006-ben lett vezérigazgató és 2009-től az igazgatótanács elnöke is. Dunaszerdahelyen él, nős, két gyerek édesapja.

FOTO: PETRA LAJDOVÁ